Egy kisbaba az anyaméhben sokféleképpen érezheti jól magát, különösen az első két trimeszterben, amikor még sok hely áll rendelkezésére. Ezekben az időszakokban még nem is igazán szoktunk jelentőséget tulajdonítani a baba fekvésének, ugyanis bármikor változtathat a pozícióján; könnyen lehet, hogy délelőtt még fejvégű, délutánra azonban harántfekvésbe fordul, estére pedig farfekvéses lesz, vagy éppen újra fejvégű. Ennek kizárólag a harmadik trimeszterben lehet jelentősége, amikor a baba már nagy, nincs ennyi helye fordulni – ugyanis a fekvése befolyásolhatja a szülés módját.
Az ideális pozíció: fejvégű fekvés
Ideális esetben a kisbaba fejjel lefelé helyezkedik el a szülés idejéhez közeledve, ugyanis fejjel előre bújik ki a szülőcsatornán. Ezt fejvégű fekvésnek nevezzük, ha ezt látjuk az ultrahangon a harmadik trimeszterben, akkor örülünk, a baba ugyanis a szüléshez ideális pozícióban helyezkedik el. A kismama érezheti is, ahogy a baba feje ékelődik be, nyomhatja a medencéjét, ami okozhat kellemetlenségeket a terhesség végén.
A dolog azonban mégsem ilyen egyszerű, ugyanis az sem mindegy, hogy a kicsi hogyan tartja a fejét. Legjobb, ha a feje búbja van a szülőcsatorna felé, az arca pedig az anya háta felé fordul. A fejét ilyenkor előre hajtja, az állát behúzza. Ez a leggyakoribb fekvés, és ez a legjobb a természetes szülés szempontjából.
Amikor a fejvégű fekvés mégsem tökéletes
Kevésbé örülünk, ha a babának az arca van előrefelé, azaz arccal indul neki a szülőcsatornának, kiegyenesedett nyakkal. Így ugyanis a fejnek nagyobb helyre lenne szüksége a kibújáshoz, ezért általában külső segítségre van szükség, ami jelenthet akár császármetszést is.
Ennek a fejtartásnak két változata létezik:
- amikor az áll kerül előre, a fej hátra van szegve, ilyenkor a hüvelyi szülés nem lehetséges.
- a homlok van elöl, ilyenkor a nyak csak kicsit hajlik hátra. Általában ebből a pozícióból még el tud mozdulni a baba, azonban, ha mégsem teszi, az szintén akadálya a hüvelyi szülésnek.
A fejvégű fekvés sem jelenti tehát automatikusan azt, hogy a hüvelyi szülésnek nem lesz akadálya – a fej beilleszkedése fontos tényező.
Ha nem fordul be a baba: medencevégű fekvés
A medencevégű fekvés vagy farfekvés azt jelenti, hogy a babának a feneke van a szülőcsatorna felé, azaz gyakorlatilag csücsül az anyaméhben. Ennek a fekvésnek a legnagyobb veszélye, hogy a baba feneke keskenyebb, mint a feje, ezért előfordulhat, hogy a test már kint van, a fej viszont elakad, ami magzati és anyai sérülésekhez egyaránt vezethet. Megvan a veszélye emellett annak is, hogy a fej mellett a köldökzsinór elakad, így a baba oxigénellátása nem lesz megfelelő, oxigénhiányos állapot alakul ki.
A legtöbb orvos medencevégű fekvés esetén császármetszést javasol, különösen először szülő nőknél, akiknek a szövetei még feszesebbek. Ugyanakkor vannak orvosok, akik támogatják a természetes szülés megpróbálását medencevégű babáknál, de ők is inkább többedszer szülő nőknél teszik ezt. A többség általában a császármetszésre voksol, mert mind az anya, mind a baba szempontjából ez a legbiztonságosabb út.
Harántfekvés: az abszolút császárindikáció
A harmadik fő fekvéstípus az úgynevezett harántfekvés, amikor a baba szó szerint keresztben helyezkedik el a pocakban. Ebben az esetben nyilvánvalóan esély sincs rá a, hogy a szülő csatornán keresztül távozzon, ezért ez a fekvés abszolút császárindikáció. Egyetlen kivétel lehet: ha ikerszülésnél csak „B” baba, vagyis a másodikként világra jövő gyermek harántfekvéses, ő ugyanis befordulhat vagy befordítható, miután a testvére megszületett.
Miért fekszik rendellenesen egy magzat?
A medencevégű fekvést, valamint a harántfekvést, tehát amikor a baba nem fordul be, rendellenes fekvésnek nevezzük. Ennek nem mindig van oka, van, amikor semmilyen indokot nem találunk rá, egész egyszerűen az a baba valamiért így érezte jól magát.
Vannak ugyanakkor olyan helyzetek, amikor jó oka van a rendellenes fekvésnek. Ilyen lehet például egy normálisnál rövidebb köldökzsinór, ami nem engedi a babát befordulni, vagy amnionszalagok, amnionkötegek is képezhetnek számára akadályt. A pici anyához képest nagy baba szintén lehet egy oka annak, hogy nem sikerül fejjel lefelé fordulni, de ez nem törvényszerű.
Van-e megoldás a rendellenes fekvésre?
Mivel a rendellenes fekvés az esetek többségében kizárja, vagy nagymértékben veszélyezteti a természetes szülést, gyakran merül fel a kérdés, hogy van-e erre valami megoldás.
Vannak orvosok, akik megkísérlik a baba befordítását a megfelelő irányba, ez azonban nem sikerül mindig. A siker nagymértékben függ attól, hogy mi az oka annak, hogy nem úgy fekszik a baba, ahogy kellene. A befordítás előtt minden esetben alapos ultrahangvizsgálatot végeznek, hogy felmérjék a méhen belül uralkodó viszonyokat, és csak akkor kísérlik meg a forgatást, ha minden rendben van, semmi nem szól ellene.
Ennek ellenére a beforgatás vitatott eljárás, és csak kevés orvos alkalmazza, mivel a császármetszés lényegesen kevesebb kockázattal jár haránt-, vagy medencevégű fekvés esetében.
