Mit árul el a magzat fekvése?

Egy kisbaba az anyaméhben sokféleképpen érezheti jól magát, különösen az első két trimeszterben, amikor még sok hely áll rendelkezésére. Ezekben az időszakokban még nem is igazán szoktunk jelentőséget tulajdonítani a baba fekvésének, ugyanis bármikor változtathat a pozícióján; könnyen lehet, hogy délelőtt még fejvégű, délutánra azonban harántfekvésbe fordul, estére pedig farfekvéses lesz, vagy éppen újra fejvégű. Ennek kizárólag a harmadik trimeszterben lehet jelentősége, amikor a baba már nagy, nincs ennyi helye fordulni – ugyanis a fekvése befolyásolhatja a szülés módját.

Az ideális pozíció: fejvégű fekvés

Ideális esetben a kisbaba fejjel lefelé helyezkedik el a szülés idejéhez közeledve, ugyanis fejjel előre bújik ki a szülőcsatornán. Ezt fejvégű fekvésnek nevezzük, ha ezt látjuk az ultrahangon a harmadik trimeszterben, akkor örülünk, a baba ugyanis a szüléshez ideális pozícióban helyezkedik el. A kismama érezheti is, ahogy a baba feje ékelődik be, nyomhatja a medencéjét, ami okozhat kellemetlenségeket a terhesség végén.

A dolog azonban mégsem ilyen egyszerű, ugyanis az sem mindegy, hogy a kicsi hogyan tartja a fejét. Legjobb, ha a feje búbja van a szülőcsatorna felé, az arca pedig az anya háta felé fordul. A fejét ilyenkor előre hajtja, az állát behúzza. Ez a leggyakoribb fekvés, és ez a legjobb a természetes szülés szempontjából.

Amikor a fejvégű fekvés mégsem tökéletes

Kevésbé örülünk, ha a babának az arca van előrefelé, azaz arccal indul neki a szülőcsatornának, kiegyenesedett nyakkal. Így ugyanis a fejnek nagyobb helyre lenne szüksége a kibújáshoz, ezért általában külső segítségre van szükség, ami jelenthet akár császármetszést is.

Ennek a fejtartásnak két változata létezik:

  • amikor az áll kerül előre, a fej hátra van szegve, ilyenkor a hüvelyi szülés nem lehetséges.
  • a homlok van elöl, ilyenkor a nyak csak kicsit hajlik hátra. Általában ebből a pozícióból még el tud mozdulni a baba, azonban, ha mégsem teszi, az szintén akadálya a hüvelyi szülésnek.

A fejvégű fekvés sem jelenti tehát automatikusan azt, hogy a hüvelyi szülésnek nem lesz akadálya – a fej beilleszkedése fontos tényező.

Ha nem fordul be a baba: medencevégű fekvés

A medencevégű fekvés vagy farfekvés azt jelenti, hogy a babának a feneke van a szülőcsatorna felé, azaz gyakorlatilag csücsül az anyaméhben. Ennek a fekvésnek a legnagyobb veszélye, hogy a baba feneke keskenyebb, mint a feje, ezért előfordulhat, hogy a test már kint van, a fej viszont elakad, ami magzati és anyai sérülésekhez egyaránt vezethet. Megvan a veszélye emellett annak is, hogy a fej mellett a köldökzsinór elakad, így a baba oxigénellátása nem lesz megfelelő, oxigénhiányos állapot alakul ki.

A legtöbb orvos medencevégű fekvés esetén császármetszést javasol, különösen először szülő nőknél, akiknek a szövetei még feszesebbek. Ugyanakkor vannak orvosok, akik támogatják a természetes szülés megpróbálását medencevégű babáknál, de ők is inkább többedszer szülő nőknél teszik ezt. A többség általában a császármetszésre voksol, mert mind az anya, mind a baba szempontjából ez a legbiztonságosabb út.

Harántfekvés: az abszolút császárindikáció

A harmadik fő fekvéstípus az úgynevezett harántfekvés, amikor a baba szó szerint keresztben helyezkedik el a pocakban. Ebben az esetben nyilvánvalóan esély sincs rá a, hogy a szülő csatornán keresztül távozzon, ezért ez a fekvés abszolút császárindikáció. Egyetlen kivétel lehet: ha ikerszülésnél csak „B” baba, vagyis a másodikként világra jövő gyermek harántfekvéses, ő ugyanis befordulhat vagy befordítható, miután a testvére megszületett.

Miért fekszik rendellenesen egy magzat?

A medencevégű fekvést, valamint a harántfekvést, tehát amikor a baba nem fordul be, rendellenes fekvésnek nevezzük. Ennek nem mindig van oka, van, amikor semmilyen indokot nem találunk rá, egész egyszerűen az a baba valamiért így érezte jól magát.

Vannak ugyanakkor olyan helyzetek, amikor jó oka van a rendellenes fekvésnek. Ilyen lehet például egy normálisnál rövidebb köldökzsinór, ami nem engedi a babát befordulni, vagy amnionszalagok, amnionkötegek is képezhetnek számára akadályt. A pici anyához képest nagy baba szintén lehet egy oka annak, hogy nem sikerül fejjel lefelé fordulni, de ez nem törvényszerű.

Van-e megoldás a rendellenes fekvésre?

Mivel a rendellenes fekvés az esetek többségében kizárja, vagy nagymértékben veszélyezteti a természetes szülést, gyakran merül fel a kérdés, hogy van-e erre valami megoldás.

Vannak orvosok, akik megkísérlik a baba befordítását a megfelelő irányba, ez azonban nem sikerül mindig. A siker nagymértékben függ attól, hogy mi az oka annak, hogy nem úgy fekszik a baba, ahogy kellene. A befordítás előtt minden esetben alapos ultrahangvizsgálatot végeznek, hogy felmérjék a méhen belül uralkodó viszonyokat, és csak akkor kísérlik meg a forgatást, ha minden rendben van, semmi nem szól ellene.

Ennek ellenére a beforgatás vitatott eljárás, és csak kevés orvos alkalmazza, mivel a császármetszés lényegesen kevesebb kockázattal jár haránt-, vagy medencevégű fekvés esetében.

Budaörs
Corvin Pasarét