A nőgyógyászati ultrahang képernyőjén megjelenik egy sötét folt, és a következő mondat után – „van itt egy petefészek-ciszta” – sok páciensnek elakad a lélegzete. Pedig a ciszta szó a rendelőben nagyon ritkán jelenti azt, amitől elsőre mindenki megijed. A petefészek-ciszták túlnyomó többsége nem betegség, hanem a petefészek működésének teljesen természetes velejárója.
A témában Dr. Tamás Szigethy, az L33 Medical szülész-nőgyógyásza van a segítségünkre.
Ami a legtöbb esetben történik: a ciszta jön, aztán megy
A fogamzóképes korban lévő nők petefészke minden ciklusban egy folyadékkal telt hólyagot, úgynevezett tüszőt érlel. Ha a tüsző nem reped meg, vagy a peteérés után a helyén maradó sárgatest folyadékot gyűjt, létrejön egy funkcionális ciszta. Ezek a leggyakoribb petefészek-ciszták, és a nevük is elárulja a lényeget: a petefészek normál működéséhez tartoznak. Jellemzően néhány héten, egy-két cikluson belül maguktól felszívódnak, minden beavatkozás nélkül.
Éppen ezért, ha ilyen cisztát találunk, sokszor a legjobb „kezelés” a türelem: egy kontroll-ultrahang 6–12 hét múlva, lehetőleg a ciklus elején. Ha addigra eltűnt – márpedig legtöbbször eltűnik –, akkor pontosan azt csinálta, amit egy funkcionális cisztától várunk.
Nem minden ciszta egyforma
Vannak azonban olyan ciszták, amelyek nem a ciklus „melléktermékei”. Ilyen a csokoládéciszta (endometrióma), amely az endometriózishoz kötődik, a dermoid ciszta (érett teratóma), vagy a különféle jó- és rosszindulatú daganatok. Ezek nem tűnnek el maguktól, és van közöttük, amelyik komolyabb kivizsgálást igényel.
Ma már sokkal pontosabban meg tudjuk mondani, melyik ciszta gyanús és melyik nem. A nemzetközi gyakorlatban egyre inkább egy strukturált ultrahangos pontrendszert (O-RADS) használunk, amely a ciszta megjelenése – fala, belső szerkezete, vérellátása – alapján kategorizálja, mennyire valószínű, hogy ártalmatlan. Ennek nagy a gyakorlati haszna: sokkal kevesebb nőt küldünk fölöslegesen műtétre olyasmiért, ami magától rendeződne, ugyanakkor a valóban gyanús eltéréseket időben kiszűrjük.
A két leggyakoribb tévhit
Az egyik, hogy „ha ciszta, akkor műteni kell”. Nem. A funkcionális ciszták döntő többségénél a műtét nemcsak fölösleges, hanem kifejezetten káros is lehet, mert minden petefészek-beavatkozás egészséges petefészek-szövetet is „elvisz”.
A másik, hogy „a ciszta rák”. A fogamzóképes korú nőknél talált petefészek-ciszták elsöprő többsége jóindulatú. A rosszindulat kockázata az életkorral és bizonyos ultrahangos jelekkel nő, pontosan ezért nézzük meg alaposan, nem pedig azért, mert alapból erre számítunk.
Az esetek nagy részében a cisztát nem is a panasz miatt találjuk meg, hanem véletlenül, egy rutinvizsgálaton. És ez teljesen rendben van. Egy tünetmentes, néhány centis, sima falú ciszta önmagában nem indok a pánikra. Sokkal inkább egy „nézzük meg pár hét múlva újra” helyzet. A cél nem az azonnali cselekvés, hanem a követés.
Mikor NE várj?
Van néhány jel, amikor a ciszta tényleg sürgős. A leggyakoribb a hirtelen jelentkező, éles, jellemzően féloldali alhasi fájdalom. Ez a ciszta megrepedését vagy a petefészek megcsavarodását (torzió) jelezheti, utóbbi valódi nőgyógyászati vészhelyzet. Ha a fájdalomhoz hányinger, hányás, ájulásérzés vagy láz társul, az azonnali orvosi ellátást kíván. Szintén érdemes soron kívül vizsgálatra menni, ha:
- tartósan puffadtnak érzed magad, vagy evésnél gyorsan telítődsz;
- szokatlanul gyakran kell vizelned, vagy nyomást érzel az alhasban;
- hetek óta tartó, tompa alhasi fájdalmad van.
Ezek a jelek nem azt jelentik, hogy biztosan baj van, de azt igen, hogy nem érdemes hetekig otthon várni.
A petefészek-ciszta a legtöbb esetben nem valami baj jele, hanem inkább annak, hogy a petefészek dolgozik. A lényeg nem az, hogy minden cisztát eltávolítsunk, hanem hogy kiszűrjük azt a kevés esetet, amikor tényleg oda kell figyelni. Ha legközelebb az ultrahangnál elhangzik a „ciszta” szó, nyugodtan tedd fel a kérdést: funkcionális, vagy olyan, amit követnünk kell?
Ha kérdésed van, vagy vizsgálatra lenne szükséged, fordulj bizalommal szakértő kollégáinkhoz!
