Szerző: Eszter Lőrincz
Dietetikusként nap mint nap találkozom a policisztás ovárium szindrómával küzdő nőkkel. A PCOS elnevezés azonban nem tükrözi megfelelően az állapot valódi természetét. De miért is indokolt a változtatás, és miért jelent ez előrelépést?
A fő probléma a PCOS (policisztás ovárium szindróma) névvel az, hogy azt sugallja: a probléma elsősorban a petefészkeket érinti, és minden érintettnél ciszták vannak jelen. Ez azonban nem teljesen igaz: ez egy összetett hormonális és anyagcsere-eredetű állapot, és nem minden érintettnél látható policisztás petefészek ultrahangon. A diagnózis a ciszták jelenléte nélkül is jelentkezhet, ezért a név sokak számára félrevezető volt.
Ebből alakult ki a PMOS (Polyendocrine Metabolic Ovarian Syndrome) elnevezés, azaz a több hormonrendszert és az anyagcserét érintő tünetegyüttes. Ez a megnevezés már sokkal inkább tükrözi ezt az összetett kórállapotot. A szindróma hátterében ugyanis gyakran inzulinrezisztencia, fokozott androgéntermelés, anyagcsere-zavarok, krónikus gyulladásos folyamatok és genetikai hajlam áll.
Az új elnevezés segíthet pontosabban kommunikálni a lényeget, csökkentheti a félrediagnosztizálást, és felhívja a figyelmet az anyagcsere-kockázatokra, valamint arra, hogy nem kizárólag nőgyógyászati kihívásról van szó. A PMOS elnevezés jelenleg szakmai javaslat, amelynek elfogadása és bevezetése még folyamatban van, viszont a diagnosztikai kritériumok nem változtak.
A névváltoztatás elsősorban szemléletváltást tükröz: a fókusz a tünetek helyett a háttérben zajló hormonális és metabolikus folyamatokra kerül.
Dietetikusként úgy látom, ez a szemléletváltás a gyógyulás kulcsa. Mivel a probléma gyökere az anyagcserében is keresendő, a tudatos, személyre szabott táplálkozásnak és életmódnak döntő szerepe van a kezelésben.
