Van egy sztereotípia az emberek fejében arról, hogy milyennek kellene lennie egy frissen szült anyukának: boldog, átszellemült, földöntúli szeretetben bújik össze a kisbabájával, és semmi sem tudja kizökkenteni ebből a rózsaszín ködös állapotból. Olykor azonban egy félresikerült, traumatikus szülés után az ember nem kimondottan ezt érzi; sokkal inkább stresszt, aggódást, kétségbeesést, és azt, hogy nem tud mit kezdeni a babával.
Az anyaságba meg kell érkezni
Nem szokás beszélni róla, de az anyává válás nem egy pillanat, hanem egy folyamat. Sőt, később, szülőként is folyamatosan alakulunk, formálódunk. Ha neked nem megy azonnal ennek a megélése, az nem hiba.
A traumatikus szülés ugyanakkor képes ezt még jobban megnehezíteni. Sokan kudarcként élik meg, ha nem tudták a gyermeküket természetes úton világra hozni, emiatt nem érzik magukat „annyira anyának”. Így nehezebb kapcsolódni a babához is, és hajlamosabb az ember minden apró nehézséget annak tulajdonítani, hogy a szülés nem úgy sikerült, ahogy várta.
Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a kötődés nem a születéssel kezdődik! Már a babára való vágyakozás elindítja, a megfoganásától kezdve pedig tovább épül a várandósság alatt, majd a szülés után. Pusztán a szülés nem fogja tudni ezt lerombolni!
Azért sírós, mert császáros?
A császármetszéssel világra jött babák esetében a szülők hajlamosak sok mindent ennek a „hátránynak” betudni. Ha a baba piciként sírós, letehetetlen; ha nagyobbként erősebb nála a szeparációs szorongás; ha nehezen fogadja el az újdonságokat; ha az óvodában nehezen illeszkedik be stb., sokszor utalunk vissza arra, hogy biztosan a születés körülményei miatt van ez.
Ez azonban erős túlzás: lehetnek ilyen hatások is, de alapvetően a babának van egy veleszületett személyisége, ami sokkal inkább meghatározó ezek tekintetében. Ezt sokan akkor látják át igazán, amikor születik egy második babájuk, esetleg szintén császármetszéssel, és ő teljesen más lesz: nyugis baba, nem sírós, minimálisan szeparál, könnyen beilleszkedik, magabiztos. Az utólagos megvilágosodás azonban sajnos nem segít az első gyerek születésekor megélt félelmeken, ezért lenne fontos, hogy előre felkészítsék a kismamákat arra, mi vár rájuk egy újszülött mellett.
Nem készítenek fel arra, mi vár a szülés után
Sajnos a várandósság során leginkább magára a terhességre koncentrálunk, minimálisan beszélünk a szülésről, és szinte egy szó sem esik arról, mi vár ránk utána. Hogy milyen egy kisbaba, milyen számára a világrajövetel és az alkalmazkodás az új környezetéhez. Ez a tudás pedig sok mindent megmagyarázna, és sok lelki terhet mérsékelne.
Maga a születés ugyanis a baba számára egy óriása stressz, legjobb tudásunk szerint egy sokkos állapotként éli meg. Ez az állapot pedig akár hetekig is eltarthat: nehéz alkalmazkodnia a külvilághoz, az ezzel kapcsolatos frusztrációját pedig sokszor sírással vezeti le. Az egyébként is bizonytalan, traumán átesett, szintén stresszes anyuka pedig ilyenkor hajlamos azt hinni, hogy ez az ő hibája: ha sír a baba, és ő nem tudja megnyugtatni, kudarcot vall anyaként. Pedig nem erről van szó.
Az első 3 hónapot nem véletlenül nevezik negyedik trimeszternek: ez az időszak az akklimatizálódásról szól a baba számára. Még nem vált el tőled teljesen, még szokta meg a külvilágot, frusztrált, sok minden zavarja.
Ezért sír, nem azért, mert Te rosszul kapcsolódsz hozzá, vagy valamit elrontasz, vagy mert császárral született. Ha a császármetszés miatt rossz érzéseid vannak, azzal foglalkozni kell – de ne aggódj, a babádra nem lesz jelentős hatása a születés módjának!
Bojti Andrea – klinikai gyermek- és ifjúságpszichológus
Dr. Vörös Anna – szülész-nőgyógyász, meddőségi specialista
Témában megjelent további cikkek:
