Azt ígértem, valami ilyesmiről fog szólni ez a blog. Ahogy a címe is mutatja: egy szülész-nőgyógyász első terhessége. Aztán egy éven keresztül írtam mindenféle másról, csak épp saját várandósságomról nem. Na jó, mentségemre szóljon, hogy nem is ment olyan hipp-hopp, mint azt szerettem volna.
Azonban a legutóbbi bejegyzés óta, amiben bevallottam a nagyvilág előtt, hogy ikreket várok, már nagyon sok idő eltelt. Miért burkolóztam ilyen mély hallgatásba? Miért nem írtam semmit? Sok válasz lehetséges: talán azért, mert valami baj történt? Esetleg babonából? Vagy meguntam az egészet? Vagy a család nem értett egyet a blogolással?
Egyik válasz sem helyes. A valós ok valahol ott keresendő, ahol most vagyok:
egy albérletben
egy albérletben a nyolcadik kerületben
szülés előtt egy albérletben a nyolcadik kerületben
35 hetes ikerterhesen, két-, maximum három héttel a szülés előtt, egy albérletben a nyolcadik kerületben, miközben a házunk felújítás alatt áll, és minden nap egy markoló (vagy bármi más sárga munkagép) vigyorog rám a kertkapuból. A leendő babaszobában plafonig állnak a dobozok és zsákok, amikbe igyekeztünk a ház összes alkotóelemét bezsúfolni a lábosoktól az ágyneműn át a könyvekig.
A kórházi csomag összepakolása néha eszembe jut, aztán gyorsan elhessegetem a gondolatot a fejemből, mert bár valószínűleg mindent megvettem, amire szükség lesz, de ezek nagy része a ház lezárt részén hever szanaszét különféle bevásárlószatyrokban, amiket még akkor dobtam fel a dobozhalom tetejére, amikor még bíztam benne, hogy szülés előtt vissza tudunk költözni.
A férjemnél egy bő hónapja sürgős vállműtétet kellett végezni, most csavarok tartják a karját. Két hete a bölcsesség fogát operálták ki, így legalább sok fájdalomcsillapítót spórolunk, hisz a reggelente bevett Cataflam mind a fogára – akarom mondani foga helyére – mind a vállára hatott.
A fentiekre hivatkozva mentem, ami menthető, és ígérem, hogy az elmúlt hónapok minden apró részletét megosztom veletek.
És akkor most térjünk vissza az elejére…
Első babámat én is hasonló körülmények között vártam. Én egy albérletben, babaszoba egy másik házban, amit még éppen felújítanak. És képzeld el, amikor készen lett a ház, a LEGELSŐ ott töltött éjszakánk hajnalán indultunk is szülni… Mintha a kisfiam is érezte volna, hogy mikor jöhet…
Remélem itt is megvárják legalább ezt a stádiumot a csajok 🙂