A hétvégi ügyeletek általában az elmebaj jegyében telnek. És nem – csak – az a baj, hogy ketten ügyelünk 3 emeletre, ezen belül 3 osztályra, egy ambulanciára és egy szülőszobára; sőt, még az sem baj, ha rendesen kell dolgozni, ha életet kell menteni, ha szövődmény van, ha súlyos állapotú beteg érkezik, ha tényleg baj van… Ezeket megoldjuk. Ha kell vért izzadva, éhesen, egy szemhunyást sem aludva. Mert ez a hivatásunk, mert ez a munkánk, mert megszoktuk, mert ezt szeretjük – ki miért.
Az igazi őrületet az ambulancia, azaz a járóbeteg ellátás jelenti. Ami ügyeleti időben csak és kizárólag SÜRGŐSSÉGI ellátásra korlátozódhat. /definíció: „Olyan ellátás, mely előre nem tervezhető, nem ütemezhető, azaz az ellátás elmaradása, az ütemezett rendben történő nyújtása az egészségi állapot kockázatát (állapotromlás, maradandó egészségkárosodás vagy tűrhetetlen fájdalom) okozza”/
Idegőrlő, amikor a sokadik beteget látjuk egyáltalán oda nem illő problémával, miközben máshol, például a szülőszobán rossz egy baba szívhangja, vagy az osztályon egy frissen operált beteg vérzik – akik mellé így nem jut orvos.
Összegyűjtöttem a leggyakrabban előforduló „panaszokat”, kifejezéseket, amiket mihelyst meghallunk, a hátunkon is feláll a szőr.
1.) „Hüvelyfolyásom van” – módfelett kellemetlen, nő vagyok, nekem is volt már, tudom. Igazán sajnálom, de egyáltalán nem ügyeletre való! Szakrendelőbe kell menni, addig pedig számtalan készítményt lehet kapni a patikában recept nélkül, amikkel lehet próbálkozni – hátha meg is gyógyul addigra.
2.) „Kérek egy ultrahangot/vérvételt/CT-t/…” – rendelni az étteremben kell rántott húst bubimentes vízzel. Itt majd az ügyeletes orvos legjobb szakmai tudása szerint eldönti, hogy milyen vizsgálatokra van szükség. Ha szükséges, lesz ultrahang/vérvétel illetve minden, ami kell. Ha nem igényel a kórkép ilyen vizsgálatokat, akkor viszont nem. Bízzunk az orvos tudásában, ezért kerestük fel!
3.) „Menstruálok” – ??? Ja, vacak, kellemetlen, néha jobban fáj, néha kevésbé, néha több vér jön, néha kevesebb. Ismétlődik minden hónapban. Vannak szuper fájdalomcsillapító, görcsoldó gyógyszerek, aki nagyon görcsölős, biztos mindenféle van otthon a házipatikában. Ha valamiért kivételesen nagyon fájna, akkor is érdemes a háziorvosi ügyeletre elmenni, ahol tudnak fájdalomcsillapító-görcsoldó injekciót adni. De ne a kórházba. Nem odavaló.
4.) „Reggel fájt, aztán elmúlt, most már semmi baj, de nem merek így nekimenni az éjszakának” – vagy bármi hasonló mondat. Ahogy azt ilyenkor maga a beteg is kimondja, már semmi baj. Valamikor volt, de már nincs. Akkor most mi is a sürgősségi, értsd: életmentő teendő ebben az esetben?
5.) „És fiú vagy lány lesz?” – Ha kismamát sürgősséggel ultrahangoznak valamiért, az a lehető leglényegtelenebb, hogy a magzat fiú, vagy lány-e. Sokkal fontosabb, hogy hogy fekszik, mekkora, mennyi a magzatvíz, milyen a köldökzsinórban a véráramlás, stb… ne zavarjuk az orvost azzal, hogy oda nem illő kérdésekkel bombázzuk. Hagyjuk, hogy elvégezze a dolgát, hogy megoldást nyújtson a problémára – hisz ezért kerestük fel! A magzat nemének megállapítása nem tartozik a sürgősségi betegellátás körébe.
6.) „Nem tudok elmenni az sztk-ba, mert olyankor dolgozom/most értem rá/csak most tudok eljönni…” – könyörgöm: ne! Ha ügyeletre jön valaki, legalább találjon ki valami rendes indokot, hogy miért szükségszerű most megvizsgálni őt…. A „most érek rá” nem indok. Úgy is mondhatnám, hogy indokolatlan ügyeleti ellátás… (sok országban kifizettetik). Én is csak munkaidőben tudok elmenni a bankba például. Ha nagyon nem sikerül munkaidőben sehova sem eljutni, akkor még mindig ott vannak a magánrendelők: sok esetben késő estig várják a betegeket.
7.) „Hónapok óta ….. (bármi)” – a fentiek után ugye ezt már nem kell magyaráznom? Ha valakinek hónapok óta tartó panasza van, akkor az tuti nem sürgős, hisz hónapok óta együtt él vele. Ez esetben ismét nem indokolt az ügyeleti ellátást igénybe venni (kivéve: hónapok óta folyamatosan vérzek, bár ez is érdekes, akkor miért várt hónapokat, miért nem ment pl 2 hét után orvoshoz? És ha nem ment, akkor valószínű mégsem olyan nagy a baj).
8.) Bármilyen diagnózis (pl: petefészek gyulladásom van, cisztám van, stb) – hagyjuk a diagnózis felállítását az orvosra. A beteg szorítkozzon csak a panaszokra, pl: fáj, görcsöl, szúr, éget, lázam van, vérzik. Az orvos ezt tanulta, nem kell neki „segítség” a diagnózis felállításához. (még akkor sem, ha „már egyszer volt petefészek cisztám, és most ugyanúgy fáj a hasam, mint akkor”)
9.) „Pozitív a terhességi tesztem, és nagyon izgulok” – elhiszem, én is izgulnék; örülök és gratulálok, azonban nem az ügyelet a megfelelő helyszín arra, hogy megnézzük, dobog-e már a „kisbaba” szíve, és „minden rendben van-e”. Erre alkalmasak a szakrendelők és magánrendelések, ahol még képet is kaphat, tájékoztatják a további teendőkről, beutalókat kap, felteheti a kérdéseit, stb… – ugye jobb így, mint egy szúrós szemmel néző ügyeletes orvos…
10.) „Fáj a petefészkem” – a személyes kedvenc mondatom. Attól, hogy valakinek az alhasa (hasa alsó része) fáj, még egyáltalán nem biztos, hogy a petefészke fáj! Nagyon sok minden más szerv-szervrész van még azon a tájékon, ami fájdalmat tud okozni. Csak az alhasi fájdalmak differenciál diagnosztikájáról (kórképek egymástól való elkülönítése) több száz oldalas könyvek vannak. Maradjunk annyiban, hogy „fáj a hasam”.
Összességében azt tudom javasolni, hogy nőgyógyászati ügyeleti ellátás esetén is a Magyarországon szokásos utat kövessük, miszerint ha nem sürgős esetről van szó: várjuk meg a hétköznap délelőttöt, amikor a szakrendelőt/háziorvost rendelési időben kereshetjük fel a problémánkkal. Amennyiben tényleg hirtelen kialakult, panaszokat okozó dologról van szó, és munkaidő van: akkor is a háziorvos vagy sztk-orvos legyen az első, akit meglátogatunk. Ügyeleti időben keressük a háziorvosi ügyelet, majd a sürgősségi osztályt, ahonnan – amennyiben szükséges – nőgyógyászati vizsgálatot is fognak kérni.
Kivéve ha kóros(!) hüvelyi vérzés van, vagy kismamáról van szó, ők kereshetik rögtön a nőgyógyászati ügyeleti ellátást.
Ha ezeket figyelembe vesszük: nem terheljük meg fölöslegesen a rendszert, nem adunk szükségtelen plusz munkát az amúgy is agyonhajszolt orvosoknak, és nem utolsó sorban: tiszteletet tanúsítunk a valóban sürgős ellátást igénylő embertársaink iránt.
Köszönjük.
