Szentségel. Sokat és hosszan. Sír: minden menstruációnál. Kiborul, és kiborítja a környezetét.
Reménykedik, majd ismét csalódik. Mindeközben próbálja tudományosan megközelíteni a kérdést.
Ahogy azt egy korábbi bejegyzésemben is írtam, már a harmadik menstruáció után teljesen ki voltam borulva, hogy miért is nem jött még össze. De ugye: nem szabad izgulni, meg egy évet minden további nélkül lehet várni egészséges pár esetén. Így is tettünk.
Persze én minden hónapban kb. egy héttel a várható menstruáció előtt és környékén megmagyaráztam magamnak – és környezetemnek – hogy most épp miért vagyok terhes: sokkal fáradtabb vagyok, mint szoktam lenni; vérzett az orrom; reggel mintha émelyegtem volna; feszül a mellem; stb… De egyik hónapban sem igazolt a tünet terhességet.
Természetesen nem bírtam kivárni az egy évet, de kimondani sem akartam, hogy „meddőségi kivizsgálást” kezdek magamnál. Nem is a pszichés vonzata miatt, hanem saját magam is hülyének néztem volna magamat… Ezért mindig találtam valami indokot, amivel megcsináltam 1-2 vizsgálatot. Például amikor az éves foglalkozás egészségügyi vérvételt kellett intézni, a kötelező laborokon kívül nézettem pajzsmirigy- és női hormonokat – ugyebár ne szurkálják kétszer az embert, ha egy vérvétellel is le lehet tudni… Majd az esedékes rákszűrés alkalmával levette a kolléganőm a petevezetéket megbetegítő fertőző betegségek kivizsgálására szolgáló mintát is.
Szerencsére minden eredményem negatív lett.
Elzavartam a férjemet is egy spermavizsgálatra, ahonnan büszkén jött haza, hogy vele is minden rendben!
Kiváló… akkor mi a búbánatért nem jön össze? – Mert még egy év se telt el…
De mindez mitsem változtatott a hangulatomon. Reménykedtem, sírtam, kiborultam, majd megint reménykedtem. És bosszankodtam, hogy lehetek ilyen hülye és türelmetlen.
Végül rábeszéltem egy nőgyógyász barátnőmet, hogy csináljuk meg a petevezeték átjárhatósági vizsgálatot, azzal a felkiáltással, hogy sok esetben látni olyat, hogy a petevezeték petefészek felőli vége (ahol a kapu van, ami beengedni a petesejtet) picit le van tapadva, de az átjárhatósági vizsgálat alkalmával megnyílik (ezt nevezi a köznyelv “átfújásnak”), majd következő hónapban terhes lesz a beteg. (aki ugye nem is beteg)
Háááátt….. jajjj….. nem is tudom hogy fogalmazzam… nem egyszer végeztem már én is ilyen vizsgálatot betegeknél… de valahogy mindenki jobban tűre, mint én. Nekem elképesztő módon fájt. Nem is tudom, mihez hasonlítsam. Talán egy betegre emlékszem, akinél alig tudtuk elvégezni a vizsgálatot, annyira fájt neki… hát, én lettem a második. Egészen biztos voltam benne, hogy belehalok. És nem csak a vizsgálat alatt… utána még vagy fél órán keresztül.
Úgy gondolom, eddig is igyekeztem a lehető legempatikusabban hozzáállni a betegekhez, de ezek után teljesen másképp fogom látni és átérezni az egészet.
Ugyanakkor volt oka nagy fájdalomnak: egyik oldalon sem bizonyult átjárhatónak a petevezetékem. Csak a méh ürege telt meg a kontrasztanyaggal, és az feszített annyira. A vezetékekbe nem lépett ki.
Ez az oka, hogy eddig nem jött össze…
Legközelebb leírom személyes élményeimet arról a lombik centrumról, ahol korábban szakmai továbbképzésen voltam, most viszont betegként…
