A rövidítést már sokan hallották, de azt kevesebben tudják, mi is ez a betegség – olykor az érintettek sincsenek pontosan tisztában vele, hogy mi megy végbe a szervezetükben. Ez nem csoda, a PCOS ugyanis egy bonyolult tünetegyüttes, szerteágazó hatásokkal, amit nem egyszerű megérteni. Hogy ezt megkönnyítsük, összeszedtük a fő tudnivalókat erről a betegségről.
Mi az a PCO vagy PCOS?
PCO vagy PCOS rövidítések a policisztás ovárium szindróma kifejezést takarják, (angolul PolyCystic Ovary Syndrome). Ez egy hormonális rendellenesség, amely azonban a nőgyógyászat hatáskörébe tartozó szerveket érinti elsősorban, így, mondhatni, a határterületen helyezkedik el az endokrinológia és a nőgyógyászat között.
Az elnevezés beszédes: a PCOS a petefészkekben ciszták kialakulását eredményezi, amelyek csúnya dolgokra képesek: akadályozhatják a petesejt érését és a tüszőrepedést, így teljesen összezavarhatják a ciklust, nagymértékben növelve ezzel a termékenységi problémák kockázatát. Nem véletlen, hogy meddőségi vizsgálatok, kezelések esetén gyakran kerül elő.
A ciszták alatt nem óriási méretű elváltozásokat kell érteni: ezek pici, 5-8 mm-es ciszták, amik valójában fejlődésben megrekedt petesejtek, amik nem tudnak akkorára nőni, hogy érett petesejtként kiszabadulhassanak a tüszőből. Az ultrahangon kis fekete pöttyöket látunk egymás mellett, a tankönyv szerint a petefészek kérge alatt, gyöngyfüzérszerűen helyezkednek el.
Mi az, ami nem PCO? Avagy mi az a PCOM?
Nagyon sokszor hallom páciensektől, hogy egyszer, ezer éve néztek nála egy ultrahangot, ami alapján közölték vele, hogy PCO-ja van, és emiatt nem lehet gyereke, vagy majd csak nagyon nehezen. Kérlek, ha neked is mondtak ilyet: mielőbb felejtsd el! A PCO diagnosztikája nem ultrahang diagnosztika. (lásd később).
Létezik egy kifejezés: policisztás petefészek morfológia, azaz PCOM, ami arra utal, hogy hasonlóan néz ki a petefészek az aktuálisan látott kép alapján, mint a PCO-s pácienseknél. Ultrahangos leírásokban használják még a “PCO jellegű” kifejezést is. Ez annyit tesz, hogy a petefészkek kicsit nagyobbak az átlagosnál és több fekete pöttyöcske, azaz ún. antrális folliculus helyezkedik el bennük. De ez önmagában nem elég a PCO diagnózisához. Lehet, hogy az. De nem biztos. Lehet, hogy később alakulnak ki tünetek. De lehet, hogy soha. A betegség, és megjelenési formái igen széles skálán mozognak, sosem lehet egyetlen egy ultrahangból, vagy egyetlen egy tünetből messzemenő következtetéseket levonni.
Élettani jelenség a PCOM fiatal felnőtteknél, azaz 20 éves kor alatt, vagy az első menzesz után 8 éven belül.
Kinél alakulhat ki PCOS?
A PCOS okai még nem teljesen ismertek, így azt sem tudjuk pontosan meghatározni, hogy kinél alakulhat ki. Kizárólag nőket érint (lévén a férfiaknak általában nincs petefészkük), életkor tekintetében jellemzően a reproduktív korban lévő hölgyek körében fordul elő, tehát nagyjából 15-45 éves kor között. Világszerte, illetve Magyarországon is a női lakosság körülbelül 5-10%-a kénytelen küzdeni a betegséggel.
Amit tudunk, hogy a kialakulásában közrejátszik genetikai hajlam, és környezeti okok (mely között ott lehet az inzulinrezisztencia nevű betegség (ezt később részletezzük), de nem kötelező érvényűen!) Végeredményben egy olyan állapot alakul ki, amelyben a petesejtek az érésük egy korai stádiumában megraganak, ezáltal a normálistól eltérő hormonális környezet alakul ki a szervezetben. Más jelek, más szignálok érkeznek a petefészek felől az agyunkba, és viszont. Így – ahogy a köznyelv mondja – felborul az amúgy is elég labilis hormonegyensúlyunk, ami végül már egy önfenntartó folyamattá változik. Emellett a PCO gyakoribb a túlsúlyos nőknél, de ez nem jelenti azt, hogy a vékonyaknál kizárt a megjelenése.
Miből gyaníthatod, hogy PCOS-ed van?
Azt gondolnád, hogy ha ciszták vannak a petefészkedben, azt csak észreveszed valamiből, de sajnos nem feltétlenül. Elképzelhető, hogy az égvilágon semmi nem utal rá, de igazából az is, hogy vannak jelek, csak nem veszed észre, vagy másnak tulajdonítod őket. A PCOS-t ugyanis elég nehéz felismerni, még tünetek alapján is maximum gyanítani lehet.
Nézzük meg, milyen tünetek jelentkezhetnek PCOS esetén:
- Menstruációs ciklus rendellenességei: a PCOS-ben szenvedő nők általában hosszabb és/vagy szabálytalan menstruációs ciklusokat tapasztalnak, vagy akár teljesen el is maradhat a menstruációjuk.
- Petefészekciszták: ahogy említettük, a PCOS petefészekcisztákat okozhat erről kapta a nevét is.
- Magas tesztoszteronszint: a PCOS-ben érintett nőknél a tesztoszteron szintje magasabb, mint az átlagos.
- Elhízás: PCOS esetén gyakran előfordul az elhízás, ami növelheti a cukorbetegség, a magas vérnyomás és a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát.
- Nehezített teherbeesés: sajnos ez az alattomos betegség a termékenységre is negatív hatással van. De!! Nagyon fontos hogy tudd: PCOS nem egyenlő meddőség! Tökéletesen kezelhető, így ha esetleg segítség is kell hozzá, de ha csak ezen múlik: a kívánt gyermekáldás nem marad el!
- Hangulatingadozások: a hormonális változások hangulatingadozásokat, szorongást és depressziót is okozhatnak.
- Fokozott szőrnövekedés: az arc a mellkas, a has és a végtagok területén fokozottan növekedhet szőr a PCOS miatt.
- Pattanások: sajnos bőrproblémák is előkerülhetnek a betegség miatt, pattanásokat és mitesszereket okozhat.
- Hajhullás: a férfi nemi hormonok normálisnál magasabb szintje miatt a haj hullani kezdhet.
A fentiek közül a petefészekciszták, illetve a magas tesztoszteronszint olyasmi, amit csak direkt vizsgálattal lehet kideríteni, magadtól nem fogsz tudni róla.
Ha pedig megnézed, a többi tünet relatív, vagy mással is magyarázható: elhízás, termékenységi problémák, nehézkes fogyás, hajhullás, bőrproblémák, hangulatingadozások. A nők többsége állandóan harcol a súlyával, a problémás bőr PCOS nélkül is sokakat érint. Legyünk őszinték, olykor a hangulatunk is elég csapongó, a haj hullhat ezer más dolog miatt.
Három dolog van, ami jelzésértékű lehet:
- ha túlzottan szőrösödsz olyan helyen, ahol nem feltétlenül kellene (pl. has, áll, mellkas),
- ha menzeszed nagyon rendszertelen, esetleg a ciklusaid 35 napnál is hosszabbra nyúlnak, esetleg teljesen ki is maradnak olykor,
- a termékenységi gondok, ha nem is kifejezetten PCOS-re utalnak, azt azért jelzik, hogy ebbe az irányba is érdemes vizsgálódni.
Nem feltétlenül biztos, hogy ez a három tünet PCOS-t jelent, de mindenképpen kivizsgálást indokolnak!
Sajnos a felismerést akadályozza az is, hogy a menstruációs ciklus óriási tabutéma. Emiatt sok nő csak a sajátját ismeri, nincs támpontja, amihez hasonlíthatja, hogy észrevehesse, ha valami nem oké. Ezért nagyon fontos tisztában lenni a normális ciklussal.
De akkor hogyan derül ki?
Sokszor az éves nőgyógyászati szűrővizsgálaton – ez még egy ok, hogy rendesen járj minden évben. Ha az orvos alapos, a kérdéseire adott válaszok alapján már gyanút foghat, hogy valami nem stimmel, jobban meg kellene téged nézni.
Ha csinál egy hüvelyi ultrahangot, ott többnyire látszanak a ciszták is a petefészekben, ami azért már több, mint gyanús, de a diagnózishoz önmagában kevés, így tovább kell menni a vizsgálatokkal.
De sajnos nem élünk ilyen ideális világban: a rákszűrés sok helyen tényleg csak egy kenetvétel, az egyetlen kérdés, ami elhangzik, az utolsó menzesz dátuma, illetve, hogy van-e panasz, és ultrahang sincs. Ha nincs panasz, amit emlegetsz, akkor a téma le is van zárva.
Ezért előfordul, hogy a PCOS évekig teljesen rejtve marad, és csak akkor kerül felszínre, amikor már teherbeesési problémák miatt termékenységi vizsgálatok folynak – nem is gondolnád, hány nő van, aki a meddőség kapcsán szembesül a diagnózissal!
Hogyan lehet a PCOS-t diagnosztizálni?
A PCOS diagnosztizálása nem egyszerű. Mivel egy tünetegyüttesről beszélünk, ezért néhány tünet együttes fennállása esetén mondhatjuk ki a PCOS diagnózist.
A diagnózist a következők alapján állítjuk fel:
- Orvosi anamnézis: a beteg tünetei, egészségi állapota, menstruációs ciklusai, valamint a családban előforduló hormonális rendellenességek jelzésértékűek lehetnek.
- Testi tünetek: testsúly, szőrnövekedés, a bőr állapota árulkodó lehet.
- Laborvizsgálatok: a hormonpanelből kiderül, milyen az aktuális hormonstátuszod, milyen arányban vannak jelen androgén hormonok.
- Ultrahang: az ultrahang segítségével fény derülhet a petefészkek méretére és az esetleges ciszták jelenlétére.
A diagnózis felállítása általában akkor történik meg, ha a nőnek két vagy több PCOS-re jellemző tünete van, és a vizsgálatok eredményei is ezt támasztják alá.
Hogyan kell kezelni a PCOS-t?
A PCOS kezelésének módja függ a tünetek súlyosságától, az beteg életkorától és egészségi állapotától, valamint attól, hogy tervez-e terhességet. Alapvető fontosságú az egészséges életmód: mozgás és megfelelő étkezés, különösen, ha inzulinrezisztencia (IR) áll a PCOS hátterében. A hormonszintek szabályozására vannak gyógyszerek, ahogy a termékenység növelésére és a bőrproblémák kezelésére is.
Súlyos esetben műtéti megoldás is szóba jöhet, ez az úgynevezett petefészek drilling műtét. Nagyon ritkán alkalmazzuk, csak gyógyszeres kezelésre nem reagáló esetekben.
Fontos megjegyezni, hogy nincs egységes protokoll: maga a PCOS egyénenként változó lehet, és ami egy bizonyos nőnek hasznos, az egy másiknak nem válik be. A kezelési terv tehát személyre szabott, és rendszeres orvosi ellenőrzés szükséges az egészség hosszútávú megőrzésének érdekében.
PCOS és inzulinrezisztencia (IR) – mi közük ezeknek egymáshoz?
Látszólag semmi, mégis van egy közös nevező: a hormonok.
Korábban ígértük, hogy kifejtjük, hogyan kapcsolódik az inzulinrezisztencia a PCOS-hez. Ehhez első körben azt kell megértenünk, mit is jelent pontosan az IR.
Az inzulinrezisztencia
Egészséges esetben a hasnyálmirigy által termelt, inzulin nevű hormon segít a sejteknek a cukrot felvenni. A sejteknek ugyanis szükségük van cukorra a működésükhöz. Ha a termelődő inzulin ellenére nem jut be a cukor a sejtekbe, akkor továbbra is magas marad a vércukorszint, ami további inzulin termelődéshez vezet. Így a megnövekedett mennyiségű inzulin már elégnek bizonyul ahhoz, hogy bevigye a cukrot a sejtekbe. Ezt tudjuk mérni: meghatározott cukor (szénhidrát) mennyiségre mennyi inzulin termelődik, és ennek hatására hogyan változik a vércukorszint, és mindezeknek időben milyen a lefutása.
Az IR egy olyan állapot, amikor a szervezet valamiért nem reagál megfelelően a hasnyálmirigy által termelt inzulinra, azaz rezisztenssé válik rá. Mivel a termelt inzulin ellenére is magas a vércukorszint, szegény hasnyálmirigy még megfeszítettebb tempóban dolgozik, hogy kompenzálni tudja a problémát. Röviden tehát arról van szó, hogy a szervezet kénytelen a normálisnál jóval több inzulint előállítani ahhoz, hogy normál szinten tudja tartani a vércukorszintet. Ez az állapot az inzulinrezisztencia.
Az IR-rel az a baj, hogy a 2-es típusú diabétesz előszobája, magyarán, ha nem sikerül visszafordítani, akkor lassan, de biztosan cukorbetegek leszünk. Mert mi történik azzal, aki túlhajszolja magát? Előbb-utóbb kiég. És ez történik a hasnyálmirigyünkkel is, ha inzulinrezisztenciával küzdünk. Egy ideig próbálja tartani a tempót, ezerrel termeli az inzulint, azonban egyre több és több kell ahhoz, hogy a vércukorszint egészséges szinten maradjon. Egyszercsak nem bírja már az iramot, és akkor jön a diabétesz.
Hogyan kapcsolódik mindehhez a PCOS?
A magas inzulinszint a kulcs: az inzulin ugyanis növeli az androgének, azaz a férfi nemi hormonok termelődését, ami a PCOS kialakulásához vezethet. Az androgének megzavarhatják az ovulációt, amely egyenes út a menstruációs problémákhoz és a meddőséghez.
A PCOS és az inzulinrezisztencia kapcsolatából logikusan következik, hogy az inzulinrezisztencia kezelése fontos szerepet játszik a PCOS kezelésében is. Az életmódváltozások, mint például az egészséges táplálkozás és a testmozgás, segíthetnek az inzulinérzékenység javításában és a PCOS tüneteinek enyhítésében. Ezenkívül vannak gyógyszerek, mint például a metformin, amelyek csökkentik az inzulinrezisztenciát, így segíthetnek a PCOS tüneteinek enyhítésében.
Az IR kezelése jelentősen javíthatja a PCOS tüneteit, de a PCOS-t valószínűleg nem lehet teljes mértékben gyógyítani. A kezelés célja a tünetek enyhítése és a betegség okozta egészségügyi kockázatok csökkentése.
Fontos tudni, hogy nem minden PCOS mögött áll IR, ahogy nem minden IR-es küzd PCOS-szel is. Viszont, ha az inzulinrezisztencia volt a PCOS kialakulásának táptalaja, akkor aligha várható javulás az IR kezelése nélkül!
Mi történik, ha nem kezelik a PCOS-t és az IR-t?
Mint általában, a struccpolitika PCOS és az IR esetén sem lehet megoldás, még akkor sem, ha semmi tünetet nem érzékelsz. Attól még ugyanis a betegség ott van, és csendesen rombolja a szervezetedet a háttérben.
Ha nem kezelik a problémát, az csak súlyosabb lesz, és bizony következményekkel jár:
- Meddőség: a magas androgénszintek miatt a petefészkekben növekedő ciszták megakadályozhatják a petesejtek megfelelő érését és felszabadulását.
- Magas vércukorszint: az inzulinrezisztencia hosszútávon cukorbetegséghez vezethet.
- Szív- és érrendszeri betegségek: az IR növeli az artériák falainak elmeszesedését, továbbá csökkenti a HDL-koleszterinszintet (a jó koleszterint), amitől megnő a szívbetegségek és a stroke kockázata.
- Alacsony HDL-koleszterinszint: az IR miatt a HDL-koleszterinszint (a jó koleszterin) csökkenhet, ami növeli a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát.
Mit lehet tenni a PCOS megelőzése érdekében?
A pontos okok nem teljesen ismertek, ráadásul genetikai faktorok is közrejátszanak, ezért a PCOS megelőzése nem teljesen lehetséges. Azonban a következő lépések segíthetnek a kockázat csökkentésében:
- Egészséges életmód: az egészséges táplálkozás és a testmozgás segíthet az elhízás és az inzulinrezisztencia kialakulásának megelőzésében, ami a PCOS kialakulásának kockázatát is csökkentheti.
- A stressz csökkentése, a relaxáció és a meditáció hasznos lehet a PCOS megelőzése érdekében. A stressz ugyanis számos hormonális változást okozhat a testben, amelyek hozzájárulhatnak a PCOS kialakulásához.
- A hormonális fogamzásgátlók használata a PCOS tüneteinek csökkentése mellett megelőzheti a ciszták kialakulását a petefészekben (erről azonban mindenképp szükséges orvossal egyeztetni!)
