A címben szereplő kérdés szinte mindig elhangzik az éves nőgyógyászati vizsgálat végén. Ha nem láttunk semmi különöset, persze rávágjuk, hogy igen; de vajon tényleg minden rendben van? Mennyire lehet ezt felelősen kijelenteni egy olyan vizsgálatot követően, ami a női testnek csak egy nagyon kis részére irányul, és arra sem részletekbe menően? Egyáltalán van-e olyan, hogy tényleg MINDEN rendben van?
Egészséges ember nem is létezik?
Még az orvosi egyetemen mondogattuk viccesen, hogy egészséges ember nincs, csak olyan, akit nem vizsgáltak meg rendesen. Kevésbé tűnik viccesnek a mondat, ha belegondolunk, hogy ez egyébként valószínűleg igaz: ha komoly problémák nincsenek is, kisebb-nagyobb rendellenességeket, gyulladásokat egészen biztosan lehetne találni, ha mindig, mindenkit tetőtől talpig, minden lehetséges eszközt bevetve átvizsgálnánk.
Persze tudjuk, hogy az orvoslás nem így működik: különböző területekre szakosodva többnyire csak a saját szakirányunkra koncentrálunk, vagyis a nőgyógyász nem fog azzal foglalkozni, hogy fáj a térded vagy a derekad. Ez így van jól, hiszen az orvostudomány ma már annyi tudásanyagot ölel fel, hogy gyakorlatilag lehetetlen lenne minden területtel képben lennie minden orvosnak.
De akkor tulajdonképpen mit is jelent, amikor azt mondjuk a nőknek például az éves szűrővizsgálat végén, hogy „igen, minden rendben van”?
Hogyan is zajlik egy ilyen ellenőrzés?
- Első körben beszélgetünk: rákérdezünk az utolsó menstruáció időpontjára, az esetleges panaszokra, volt-e esetleg már terhes a páciens, hányszor, milyen kiemenetellel, hány gyerkőc született, szed-e gyógyszereket stb. Ez azért nagyon fontos, mert ezek az információk már itt felhívhatják a figyelmünket arra, hogy valamire esetleg jobban kellene figyelnünk a vizsgálat során.
- Ezután következik a megtekintéses, tapintásos (bimanuális) vizsgálat: a nemi szervek külső részét megnézzük, nincs-e valami elváltozás, a hüvelyt és a méhszáj környékét tapintásos vizsgálattal ellenőrizzük, illetve a „kacsa” nevű tágító eszköz segítségével a hüvelybe is be tudunk kukkantani.
- Ha ez megtörtént, következik a kenetvétel, amelynek során egy steril, szempillaspirálra hasonlító pálcával kenetet veszünk a méhnyak felszínéről, amit vagy tárgylemezre kenünk, vagy folyadékba teszünk, és így juttatjuk el a patológushoz. A patológus a kenetet mikroszkóp alatt átvizsgálja, és megállapítja, hogy utal-e bármi rákra vagy rákmegelőző állapotra. Ennek eredményét pár hét múlva kapjuk meg.
- Protokoll szerint nem része a vizsgálatnak, de sok helyen végeznek ilyenkor egy hüvelyi ultrahangot is, amelynek segítségével kicsit a méhet és a petefészkeket is meg tudjuk vizsgálni.
Ha egy ilyen vizsgálat végén azt mondjuk, hogy minden rendben, az annyit jelent, hogy nem láttunk, illetve tapintottunk semmit, ami bármilyen betegségre, kóros elváltozásra utalna.
Mit is tudhatunk meg a kenetvételből?
Ha megérkezik a rákszűrés eredménye, és az negatív, akkor rák vagy rákmegelőző állapot nincs jelen. Tehát ez hivatalosan rendben van, de a mindentől továbbra is távol állunk.
Ettől még sajnos simán lehet HPV vagy más fertőzésünk, ami pillanatnyilag tünetmentes, lehetnek olyan fizikai elváltozások, amik a ciklus adott részében nem láthatók (polip, mióma), vagy amit nem is lehet ilyen vizsgálatokkal kimutatni (lehet ilyen például az endometriózis).
Itt azért hozzátennénk, hogy szerencsére egy rákszűrés is informatívabb már, mint régen: bár a köztudatban még a P-skála él (P1, P2, P3, P4 eredmény), már nem ezt használjuk, hanem az úgynevezett Bethesda rendszert, ami sokkal részletesebb: kiderülnek belőle esetleges gyulladások, fertőzések, hormonális eltérésre utaló változások is, így javasolhatunk szükség szerint további vizsgálatokat.
Lehet-e alaposabb vizsgálatot végezni?
A sima rákszűrés helyett lehet kérni például HPV szűrést is. A HPV vírus közel 100%-ban felelős a méhnyakrákért. Ha nincs jelen, akkor szinte nulla az esélye a méhnyakráknak a következő kb. 3-5 éven belül. Tehát ez egy megnyugtatóbb eredményt ad. De vajon ez már azt jelenti, hogy minden rendben?
Nos, nem feltétlenül. Ez megint csak egyfélre probléma szűrése a sok lehetséges közül, ráadásul a HPV teszteknél is változhat, hogy mit fednek le. Alapértelmezettként csak a magas kockázatú, „high risk” kategóriájú vírustörzseket szűrik, de a negatív eredmény ellenére nyugodtan lehet alacsony kockázatú, „low risk” HPV a szervezetünkben. A „low risk”-et is lehet kérni, ha ki akarod zárni a lappangó fertőzések átadásának esélyét.
A HPV szűrés magasabb szintű, mint a sima rákszűrés – akkor miért nem automatikusan ezt csináljuk?
Nos, azért, mert a szexuálisan aktív fiatalok mintegy 40%-ának lehet valamilyen HPV fertőzése tünetmentesen. Ez nem jelenti azt, hogy ők mind méhnyakrákosak lesznek, az esetek többségében a szervezet gond nélkül legyűri a fertőzést. Viszont a HPV-nek elég rossz a sajtója – képzeld el, mekkora riadalmat kelthetne mennyi nőben a pozitív HPV szűrés!
Éppen ezért, inkább csak 30-35 éves kor fölött szoktuk javasolni ezt a szűrést.
Nemi betegségek, mint láthatatlan problémák
A „minden rendben” már csak azért sem biztos egy éves szűrés esetében, mert számos nemi betegség nem vagy alig okoz tüneteket, hosszú időn keresztül. STD szűrést, vagyis nemi betegségek szűrését viszont ilyenkor nem végezzük automatikusan, csak a beteg kérésére.
Ez viszont elég ingoványos talaj: sajnos ma is az van a köztudatban, hogy nemi betegséget csak a kicsapongó életű nők kapnak el, ezért sokszor még a tünetekről is hallgatnak – ha vannak –, nemhogy maguktól kérjenek szűrést.
Éppen ezért fontos a rákszűrésre érkező páciensektől megkérdezni az esetleges panaszokat: ha ott van olyasmi, ami alapján feltételezhető nemi betegség jelenléte, vagy a vizsgálat során látunk valamit, lehet óvatosan javasolni, hogy nézzük ezeket meg.
Másrészről, egy nemi betegség elkapásához elég egyetlen szexuális aktus, ezért akkor is indokolt lehet egy ilyen vizsgálat, ha az illető nem cserél gyakran partnert, de éppen új párja van esetleg.
A chlamydia például tipikus példája egy gyakori, sokáig lappangó betegségnek, ami tüneteket nem vagy alig okoz, de komoly következményei lehetnek: kismedencei gyulladás, meddőség. Ugyanakkor jól szűrhető és jól gyógyítható, ezért érdemes lehet időnként szűretni, hogy a folyamat ne jusson el egy súlyosabb szintre észrevétlenül.
A „minden rendben” mindig csak az aktuális vizsgálatra vonatkozik
Amikor tehát mi, orvosok, azt mondjuk, hogy „minden rendben”, az csak annyit jelent, hogy az aktuális vizsgálat során éppen nem láttunk semmi problémát. Viszont mindig kérdés, hogy mit kerestünk, mire fókuszáltunk, illetve nőgyógyászati vizsgálatoknál az sem mindegy, hogy a hölgy a ciklusa melyik részén tart éppen, ugyanis nem egyformák a körülmények, a „látási viszonyok”. Ezért is fordul elő, hogy a nőgyógyász visszahív a ciklus egy másik szakaszában, hogy akkor is megnézhessen.
Egy dologban lehetsz biztos: a „minden rendben”, ha nem is tűpontos kifejezés, rosszat semmiképp nem jelent 😊
Ha az elmúlt egy évben még nem voltál rákszűrésen, akkor itt az ideje.
