Legtöbben azért jelentkeznek termékenységi vizsgálatokra, mert nem sikerül teherbe esni. De sajnos szép számmal akadnak olyanok is, akiknek a fogantatással nincs probléma, a megtartással annál inkább. Írtam már bővebben a habituális vetélésről, de sajnos akkor is történik ilyesmi, ha elméletileg minden rendben van.
Minden negyedik várandósság megszakad az első trimeszterben, vagyis a létrejött terhességek negyedéből nem lesz baba. Ez azért elég nagy szám. Ebbe persze beletartoznak az ismétlődő vetélések valamilyen ismert vagy ismeretlen probléma miatt, de a nagy részét olyanok teszik ki, akiknél nincs tudomásunk rendellenességről, ami akadályozná a magzat kihordását. Mi lehet a gond ezekben az esetekben?
Nem életképes a baba
Ez a legkézenfekvőbb és leggyakoribb magyarázat. Nem túl vigasztaló, sőt, kicsit talán durva az érintett párnak ilyenkor azt hallani, hogy a természet szelektál, de valójában tényleg ez a helyzet. Az egyszerűség kedvéért fogalmazzunk úgy, hogy a női test felismeri, ha nem életképes az embrió, vagy nem lenne egészséges, és ilyenkor megszakítja a terhességet. Tudjuk, hogy mégis születnek sajnos beteg babák, így ez a védekező rendszer nem tökéletes, de sok esetben működik.
Más kérdés, hogy vajon mi a probléma a babával. Lehet, hogy gyenge minőségűek voltak az ivarsejtek, amikből létrejött a terhesség. De akár a sejtosztódás is történhet hibásan, lehet örökletes gond is. Pontos magyarázatot sajnos nem fogunk tudni adni, de ezek a legvalószínűbb forgatókönyvek.
Az életkor előre haladtával egyre több genetikai hiba lehet a petesejtben (és a spermiumban is). Ezek a genetikai hibák életképtelen embriókat eredményezhetnek, ezért növekszik meg az úgynevezett „korai”, azaz első trimeszteri, (első 3 hónapon belüli) vetélések száma az idősödő korosztályban.
Nem voltak megfelelőek a körülmények
A második leggyakoribb ok, hogy akkor éppen nem volt ideális a környezet a baba számára. A hormonok egyensúlya elég kényes, ha valamiért felborul, az már elég lehet ahhoz, hogy ne tudjon megmaradni egy terhesség.
De elegendő lehet akár az is, hogy a kismama megbetegszik, vagy valamilyen külső hatás éri a babát, ami miatt nem lenne egészséges – ez sokszor akaratlan, és úgy történik, hogy a nő még nem is tud a terhességéről. Sokan hisznek benne, hogy a stressz, lelki tényezők is szerepet játszanak ilyenkor, de persze ezt nem lehet egyértelműen bizonyítani.
Nagyon fontos, hogy akármi is áll a háttérben, az valószínűleg nem a kismama hibája, nem rajta múlt. Az önvád sajnos gyakori egy vetélés után, de teljesen alaptalan, és a feldolgozást sem segíti.
