A várandósság tele van aggodalommal: van valami szörnyen bizonytalan érzete annak, hogy a pocakunkban növekszik egy baba, akit nem látunk, nem hallunk, és úgy általában véve fogalmunk sincs róla, hogy érzi magát. A kismamák többsége természetesen szeretné tudni, hogy minden rendben van-e a babájával, éppen ezért nagyon várják az úgynevezett genetikai ultrahangokat, amik választ adnak nagyon sok kérdésre a kisbaba egészségével kapcsolatosan. De vajon milyen kérdésekre is kapunk választ ilyenkor?
A „kötelező” ultrahangok
A várandósgondozásban jelenleg 3 db ultrahangvizsgálat kötelező, mégpedig trimeszterenként 1.
A 12 hetes „kis” ultrahang
Ezek közül az első az, ami a „12 hetes ultrahang” néven terjedt el a köztudatban. 11 hét + 4 napos terhességi kortól ideális elvégezni, nagyjából a 13. hétig. Ezt a vizsgálatot szokták vízválasztónak tekinteni a leendő szülők: ha a 12 hetes ultrahangon minden rendben, lehet örülni a babának, és meg lehet osztani a hírt a családdal. Gond persze még ezután is lehet, de a vetélések az első trimeszterben a leggyakoribbak, ha azon túlesünk, lényegesen javulnak az esélyek.
Ez az ultrahangvizsgálat egy biztos viszonyítási pontnak tekinthető: egy fontos feladata ugyanis a terhességi kor meghatározása. Ilyenkor a baba méretei még elég nagy pontossággal tudják megmutatni, hogy mikor foganhatott, tehát bármilyen bizonytalanság esetén a terhesség kora gyakorlatilag napra pontosan megállapítható.
Fontos információ, hogy mindig ez a vizsgálat a mérvadó a magzat korát tekintve: mindegy, mikor volt az utolsó menzesz, vagy mit számolt a kismama, esetleg mit mutattak a korábbi vizsgálatok, a kiírt dátumot mindig a 12 hetes ultrahang alapján állapítják meg, és ehhez viszonyítják a baba fejlődését, növekedését.
Gyakran emlegetett részlet a tarkóredő mérése: ez valóban fontos része a 12 hetes ultrahangnak, de csak egy dolog a sokból, amit néznek ilyenkor. Jelzésértékű lehet, ha a tarkóredő 3 mm-nél nagyobb, de olyan felfogás is van, mely szerint a baba korához kell viszonyítani ezt a méretet, tehát pl. egy 11 hét pár napos magzat esetében a 2,8 mm is jelzésértékű lehet.
Az első trimeszteri ultrahangon, bár a terhesség az anyuka pociján még nem is látszik, már meglepően részletesen lehet vizsgálni az anatómiát: a szívet, központi idegrendszert, végtagokat, szerveket. Ki lehet szűrni például durva szívrendellenességeket, központi idegrendszeri eltéréseket, a hasfallal kapcsolatos problémákat stb. De azért persze maradnak nyitott kérdések, amikre a következő vizsgálat ad választ, mikor már nagyobb a baba.
A második „nagy” genetikai ultrahang
A második trimeszterben, egészen pontosan hivatalosan a 18-22. hét közt esedékes a „nagy” genetikai ultrahang. Bár hivatalosan 4 hét van rá, ennek a 4 hetes intervallumnak az elején még nem annyira ideális a vizsgálat időzítése, mert a baba még viszonylag kicsi, a 18-20. hét közt sokat nőnek, változnak még. Emiatt ideálisan a 19-20. hét körülre jó időzíteni ezt az ultrahangot.
A végéig sem jó húzni, ha ugyanis neadjisten valamilyen gond van, ami miatt további vizsgálatok szükségesek, nem sok idő marad erre, mert a 24. hétig le kell ezeket zárni (ez az a határ ugyanis, ameddig súlyos rendellenesség esetén megszakítható a terhesség).
A második genetikai ultrahang egy nagyon részletes magzati anatómiai vizsgálat. Minden megnéz az orvos, amit az első trimeszterben is, emellett pedig még elég sok további markert ellenőriz. Tetőtől talpig végigmegy a baba szervein, mindent megszámol, megmér, ellenőrzi, hogy van-e bármi, ami a normáltól eltérő, fotóz. Teszi mindezt egy checklist alapján, ami biztosítja, hogy semmi ne maradjon ki.
Itt tehát meg lehet nézni, hogy a kisbaba összes szerve megvan-e, megfelelő méretűek-e, a helyükön vannak-e, illetve néhánynál már az is látszik, hogy funkcionál-e. De vannak olyasmik, amik később, vagy majd csak születés után derülnek ki biztosan.
A harmadik genetikai ultrahang – amikor már tudjuk, hogy minden rendben
A 3. trimeszterben esedékes genetikai ultrahangot a 30-32.hét környékére szoktuk időzíteni. Jellemzően ennek a vizsgálatnak nem tulajdonítanak akkora jelentőséget a kismamák, mint a korábbi kettőnek. Ilyenkor már szinte mindent megnézett az orvos, mindent tudunk, a köztudatban valami olyasmi szerepel, hogy ez csak egy „rutin ellenőrzés”, melynek során megnézzük, mi a helyzet odabent.
Ez azért egyébként nem teljesen igaz. A harmadik ultrahangvizsgálat is nagyon lényeges, ugyanis ilyenkor láthatóvá válnak olyasmik, amik korábban nem annyira voltak ellenőrizhetők. A belek működése, tágulatok, szűkületek például ilyenkorra válnak láthatóvá, mert egész egyszerűen ilyenkorra alakul ki olyan mértékű anyagcsere, ekkorra lesznek akkorák a belek, hogy ezt érdemben vizsgálni lehessen.
Ilyenkor persze már nem sokat tehetünk bármilyen rendellenesség esetén, de ezek a vizsgálatok nagyon fontosak, mert fel tudunk készülni arra, ami a születés után esetlegesen vár a kisbabára – ez akár egy azonnali műtét is lehet. Bizonyos rendellenességek azonnali ellátást tesznek szükségessé, ilyenkor pedig fontos például, hogy a kismama olyan kórházban szüljön, ahol ehhez adottak a feltételek, az orvosi team pedig készen álljon.
Kell-e ultrahangvizsgálat a 3 kötelezőn kívül?
Nemrég még volt a protokollban egy 4. ultrahang a 36-38. héten, de mostanra ez kikerült a kötelezők sorából. Ennek a célja eredetileg az volt, hogy egy utolsó állapotfelmérést végezzenek a szülés előtt, és meghatározzák például azt, hogy befordult-e a kisbaba, rendben van-e a lepény a terhességi korhoz képest, fogja-e bírni a hátralévő időt; van-e elég magzatvíz, megfelelő-e az áramlás a köldökzsinórban stb. Ezt a vizsgálatot, bár már nem kötelező, sok orvos ajánlja még mindig magán keretek közt.
Vannak természetesen speciális helyzetek, amik plusz vizsgálatokat indokolnak. 40 évesnél idősebb kismama esetében például rutinszerűen javasolt a magzati szívultrahang, amit gyermekkardiológusok végeznek. Ugyanez javasolt lehet fiatalabb kismama esetében is, ha a nőgyógyász a rutin genetikai ultrahang során lát valami rendellenességre utaló jelet.
Az ikerterhesség, a diabétesz, bizonyos fertőzéses állapotok szinték okot jelenthetnek arra, hogy több ultrahangvizsgálatot végezzenek a terhesség alatt, illetve bármilyen terhességi komplikáció kapcsán lehet szükség szorosabb ellenőrzésre.
Ha azonban minden rendben, és a pocakban csak egy baba van, elméletileg elég a 3 kötelező ultrahangvizsgálat.
Lát-e mindent az ultrahang?
Sajnos nem. A rend kedvéért mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy a legnagyobb alaposság ellenére sem szűrhető ki minden, ugyanis vannak olyan eltérések, amik egész egyszerűen nem láthatók az ultrahangon. Ilyen például a hallás, a látás, felszívódási zavarok stb. Amikor tehát egy ilyen vizsgálatról azzal a mondattal jövünk ki, hogy „minden rendben”, sajnos tudnunk kell, hogy ez nem biztos; úgy kell érteni, hogy az ultrahangon látható dolgok rendben vannak.
Az ultrahangvizsgálatokat egyébként éppen ezért remekül kiegészítik az úgynevezett non-invazív perinatális tesztek (NIPT), amik az anyai vérből vizsgálják a magzat egészségét (ezekről egy következő cikkben írunk részletesebben). Ezekből nagyon sokféle érhető el, és számos rendellenességet képesek szülni, ami nem feltétlenül jár anatómiai eltéréssel, így az ultrahang nem láthatja.
Mindent azonban még ezzel együtt sem tudhatunk előre – nem vagyunk mindenhatók, és ezt el kell fogadnunk. A tudomány azonban folyamatosan fejlődik, a tesztekkel vizsgálható rendellenességek köre is bővül, így egyre több betegséget tudunk már magzati korban kizárni.
